200. | Mi újság a helyfüggetlen munka világában II.
Néha végig kell mennem eredménytelennek tűnő utakon is, hogy megérkezzek valahová. Most a munkakeresés volt ez az út. A tanulságokkal együtt.
201. | Béla és Sherlock találkozása Chiang Maiban
Egy véletlen találkozás, egy hideg zuhany és egy láthatatlan kapcsoló. Chiang Maiban pár pillanatra Sherlock Holmes lettem, cipők és meleg víz után nyomozva.
202. | Changthong Heritage Park: Chiang Mai zöld múzeuma
Egy szombat Chiang Maiban, ahol fák között sétáltam, megállt az idő, és a tökéletesség egészen közel engedett magához.
203. | Egy csendes megérkezés
Sokszor érkeztem már meg. Az igazi megérkezések csendben történnek. Nem célba érések, hanem állomások egy úton, amin megyek tovább.
204. | Véltelen vezette gyaloglás Chiang Mai betonútjain
Véletlen vezette séták Chiang Mai betonútjain: templomok, egy régi rizsőrlő, sör, beszélgetések és egy nap, amit nem akartam, csak megéltem.
205. | Templom túra Észak-Thaiföldön
Rengeteg eddig nem látott dolog, szuper élmények és egy újabb komoly felismerés Chiang Mai városi, templom túráján.
206. | A szerencse karkötő
Vártam, hogy megszólítson és hogy legyen története. Rövid történet arról, hogy hogyan találtunk egymásra egy szerencse/védelmi karkötővel.
207. | A vágy és a való élet
Közelebb kerültem ahhoz, hogy a vágy természetét megértsem. Nem akarok többé harcban lenni vele. Számomra ilyen egyszerű lett a döntés.
208. | Miért jó költöznöm?
A tábla áll. A gyalogok egymás mellett. A bástya elől, a lovag és a futó együtt erős. Nincs matt. Csak élvezzük a játékot.
209. | Az ázsiai élet furcsaságai
Ázsiai lakások: puritán fürdő, minimalista konyha, üres hűtő. Meglepő módon nem hiányzik semmi. Kivéve a jó rágógumit. És a zsebkendőt.
213. | Amikor az online megoldások nem működnek
Néha még egy buszjegyet megvenni is kínosan sok munkába kerül. Élvezem ezeket a kalandokat.
214. | Üdvözöllek régi barátom, konfliktus!
Öt hónap béke után megérkezett az első konfliktus. Nem küldtem el a választ. A lányom viszont példát mutatott. Büszke vagyok a lányaimra.
215. | 10 nap mezítláb 1: úton az erdei templomba
8 órányi kanyar, fagyos hajnal, félreértett jegyek, drága tuk-tuk. A templom kapujában levettem a cipőmet, hogy 10 napig ne is lássam.
216. | 10 nap mezítláb 2: a megérkezés
Deszkaágy. Még több minimalizmus. Felajánlás és meditáció. Ezekkel a szavakkal érkeztem meg a templomba.
217. | 10 nap mezítláb 3: az első teljes nap
Találd meg, mi fontos neked, a többi felesleges dolgot engedd el! Vajon miért nem szeretjük megfizetni a dolgok árát? Akár saját magunkért sem?
218. | 10 nap mezítláb 4: gyertek tapasztalatok
Tegnap már menetrendszerűen lefeküdtem 22:00 előtt. Az ágy keménysége 20-30 percenként keltett fel. Öt órakkor csörgött a karórám. Fel is ébredtem, de egy kicsi ...
219. | 10 nap mezítláb 5: a test fájdalma és a közös imák
A testem fáj. Belül egyenesedem. A fájdalom nem büntetés – talán edzés.
220. | 10 nap mezítláb 6: kevés szóval is működik
Fájdalmat éreztem. Fáj, amikor a tér, ami előre is vihetne, egy játéktérré válik.
221. | 10 nap mezítláb 7: miért maradok?
Nem kell, hogy adjon bármit. Így is maradok. A keret, a csend, a hideg reggel már önmagában ajándék.
222. | 10 nap mezítláb 8: meditációs tapasztalatok
Sétálok, ülök, fekszem. Fáj a testem, szétesik a figyelmem, mégis újra kezdem. Itt nem érteni tanulok, hanem gyakorolni.
223. | 10 nap mezítláb 9: áttörés
Ez az írás a megfogalmazásában tele van bizonytalanságot sugalló mondatokkal. De semmi bizonytalanság nincs bennem, nagyon éreztem, hogy mi történik ma!
224. | 10 nap mezítláb 10: az utolsó kettő teljes nap
A templomi sorozat végéhez közeledve összeállt a kép. Bennem már biztos: csodálatos 10 napot töltöttem a Wat Pa Tam Wua templomában.
225. | 10 nap mezítláb 11: az utolsó órák
Elhagytam a templomot, de az nem hagyott el engem.
226. | 10 napig nem volt és mégis volt. Összegzés I.
Egyre határozottabban érzem: adnom kell, hogy kapjak. A templom erről adott tiszta tanítást.
227. | Szóval, akkor, mi történt itt? Összegzés II.
Eljöttem ebbe a buddhista erdei templomba, mert itt még nem voltam boldog.
229. | Mae Hongson
Google Maps, kutyák, folyó és egy eltűnt ösvény. A templomból jövet 900 méterből dzsungeltúra lett. Élve érkeztem meg.
230. | Pai
Pai terasza barátokat adott, egy patkány türelmet, egy kulacs pedig megtanított elengedni azt is, amit nem önként engedek el.
231. | Egy listába rendezett pici térkép
Nem mindig szeretem a listákat. Ez most az első pontjával megfogott. Így lett belőle egy belső térkép. A túrázó néha jó, ha ránéz a térképre.
232. | Két kalandos nap Pai környékén
Nagyon szerettem azt, hogy egész nap erőlködés nélküli figyelemmel szemléltem azt, ami körülvesz. Úgy éreztem, mintha a hajóm együtt úszna a halakkal.
233. | A biztosítások csapdájában
Az első levél őszinte volt. Ezért nem küldtem el. A második udvarias volt. Ezt elküldtem. A válasz pont arra jó, amire itt Ázsiában nem használunk papírt.
234. | Lehet, hogy tévedek
Az író talán a kételyről írt könyvet, amit én nyitott és bizakodó szemüveggel olvastam el. Most kinyitom a tenyerem, és elengedem a kételyt és a bizakodást is.
235. | Laosz
A thaiföldi vízumom lejár, így új irányt választok. Busz Chiang Rai-ba, majd a Mekongon át Laoszba. Szinte semmit sem tudok róla. Talán ezért izgalmas.
236. | Chiang Rai
Fehér templom helyett kék. És egy zenélő óratorony, amit soha nem felejtek el.
237. | Houayxay (Banhuajszaj)
36 év után újra egy szocialista országban. Buszok, határ, papírok és egy tucat apró meglepetés után megérkeztem Laoszba. Egy új ország kezdete a Mekong partján.
238. | Miért itt? Miért nem ott?
Bárhol boldog tudnék lenni. Még Magyarországon is. De most éppen máshol tesztelem ezt az elméletet.
239. | Hivatalosan is ötven
Ötven éves lettem tegnap. Egyáltalán nem terveztem erről írni, mert számomra teljesen lényegtelen a korom. De az este kihagyhatatlan történetté változott. ...
240. | Az emberek Laoszban
Laoszban a felnőttek távolságtartóbbak, de a gyerekek nyitottsága újra a saját gyerekkorom világába vezetett vissza egy rövid időre.
241. | The Gibbon Experience I.
Azt hiszem, szerelem volt első látásra. Zipline a dzsungel fölött, faházak a lombkoronában, gibbonok hangja hajnalban. Mire ezt olvasod, én már ott vagyok.
242. | The Gibbon Experience II.
Mérsékelt gibbon látás, adrenalin a dzsungel fölött, lombház az égen. De a legerősebb kötél nem a drót volt, hanem köztünk feszült.
243. | Semmit nem várok. Így mindent megtalálok.
Semmit nem várok. Mindent megtalálok. Így lesz bennem a semmiből minden.
244. | Formálódó rendszer: elkezdtem a könyvemet
Ha ez a könyv elkészül, és ezzel az írónővel valaha még megiszom egy kávét, talán majd másképp felelek.
245. | The Gibbon Experience III.
Ez az első bejegyzésem, amihez egy betűt sem írtam. Beszéljen egy rövid videó helyettem.
246. | A név nélküli kínai város és a motor
Nem az a nap volt, amit megismételnék, de pontosan az, amit nem hagynék ki soha.
247. | Kalandos utazás Luang Prabangba
Utazom tovább a Mekong mentén. Külső út és belső történet egyszerre halad. Nem sietek sehová – mégis pontosan ott vagyok, ahol lennem kell.
248. | Luang Prabang
És már az sem fontos, hogy a hajó melyik oldalán sodorta el a víz…
249. | Öt nap, 500 km Laosz országútjain
A rossz utak mentén benzint kergető, dinnyét faló csapat öt napig tartó pillanata. Összhang, rengeteg mosoly. 500 km barátság.